KGST – Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa

A szocialista államok által 1949-ben alapított gazdasági szövetség. Alapítók Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szovjetunió. Később csatlakozik Albánia, (mely később felfügeszti tagságát), az NDK (Kelet-Németország), Mongólia, Kuba, Vietnám. Székhelye Moszkvában volt, munkanyelve az orosz volt, és az államok az egymás közötti elszámolásra a transzferábilis rubelt használták.

A KGST létrehozásával az amerikai Marshall-tervet próbálták ellensúlyozni, amelyet az USA kínált fel az európai újjáépítéshez, de a keleti blokk országai elutasították. Az alapítókat elsődlegesen nem gazdasági célok vezették, hanem politikaiak. Az alapokmányban a szervezet tevékenységének fő céljául a tagállamok erőforrásainak összefogását és egybehangolását tűzték ki, amely különösen az elején azt jelentette, hogy a tagállamok gazdaságát alárendelik a Szovjetunió érdekeinek, és erőforrásaikat az aknázza ki. Ugyanekkor beszélnek szocialista nemzetközi munkamegosztásról, kölcsönös előnyökről, a népek jólétének és életszínvonalának emeléséről, melyek lehetetlenek a krónikus hiánygazdaság körülményei közepette.

Az alapító egyezmény megfogalmazza, hogy a szervezet a szocializmus és kommunizmus építését célul kitűző országok egységének gazdasági alapjait kívánja megteremteni és megerősíteni, vagy a tagállamok népgazdaságának tervszerű fejlődését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a szocialista munkamegosztás alapján.

A KGST egy túlbürokratizált és politikai alapon működő szervezet, melynek voltak esetenként rövid távú előnyei a tagországok számára, pl. egy-egy országban felfutott egy-egy ágazat (Magyarországon az alumíniumipar és az autóbuszgyártás vagy az iparosodottabb Csehszlovákiában a gépgyártás, beleértve a gépkocsikat is), de alapjában véve nem voltak kiugró-kiemelkedő ipari-gazdasági teljesítmények. 

KGST-országok gyors iparosítási politikája révén (főleg a nehézipart illetően) a szocialista államok ipari mutatói javultak ugyan, de ezek főleg mennyiségileg voltak érezhetőek, minőségileg kevésbé. (Termelni a termelés és a statisztika kedvéért, nem a fogyasztás céljaira.)

A fejlett ipari technológiát vagy az azok előállításához szükséges alkatrészeket Nyugatról szerezték be, amelyek költségét valamilyen formában finanszírozni kellett. Ez vezetett a KGST-államok eladósodásához, majd a fizetetésképtelenséghez. A nagymértékű valutaszükséglet arra késztette a „baráti és szövetséges” szocialista államokat, hogy az egymás közötti kifizetésekben-elszámolásokban is a dollárt használják. S ez az eladósodás arra kényszeríti a KGST-tagállamokat, hogy a szervezeten kívüli piacokra termeljenek, ezzel növelve bevételeiket. Az adósságok törlesztése Lengyelországban sztrájkokhoz vezetett a nyolcvanas években, Romániában a „nadrágszíj megszorításához”, az életszínvonal csökkenéséhez és a diktatúra elnyomó rendszerének (és a személyi kultusz) a tetőzéséhez.

Gyakorlatilag 1989–1990-re a KGST már csak önmaga árnyéka, s 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásának évében hivatalosan is megszűnik.

Humor: Mi a címere a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának?

Vörös mezőben hét sovány tehén egymást feji. 

(A mai köznyelvbe is bekerült a KGST-piac elnevezés, amely sok városban az „orosz”, esetleg „ukrán” vagy korábban „lengyel” piac neve, ahol a szomszédos országokból jött árusok olcsó ipari és fogyasztási cikkeket árultak 1990 után.) (László László)