Katonai szolgálat
1989 előtt a 19-20. évüket betöltött férfiaknak kötelező katonai szolgálatot kellett teljesíteniük. Ennek hossza 16 hónap volt rendesen, de ha bejutottak az egyetemre, akkor egyetem előtt 9 hónapot, vagy pedig utána 6 hónapot kellett szolgáljanak. 18 évesen besorozták a fiatalembereket, nyilvántartásba vették, és megállapították, hogy alkalmasak-e katonai szolgálatra. A katonai szolgálat megtagadása legalább 3 éves börtönbüntetéssel járt.
Rendszerint az ország másik végébe vitték katonának a „fiúkat”, és egyfajta életiskola is volt, hogy miként állnak meg a lábukon idegenben. A laktanyába civilben beérkező újoncokat kopaszra nyírták (innen az egyik gúnynevük: „kopasz”), majd beöltöztették egyenruhába, amely rendszerint ócska volt, és a bakancs is több számmal nagyobb. (Később, ha már ismerték a dörgést, akkor némi pénz ellenében a raktárosnál jobb minőségű és méretű ruhát-bakancsot lehetett szerezni.) Egy-egy hálóteremben 30-40 katonát (egy szakaszt) szállásoltak el, emeletes vaságyakban. Az újoncokra 3-4 őrvezető, káplár felvigyázott, és parancsolt nekik.
A napi program reggel 6 órakor ébresztővel, reggeli tornával, hideg vizes mosdással kezdődött, (hacsak nem volt éjszakai riaszás), majd reggeli 7-kor, s 8-tól kiképzési gyakorlat délig. 1–3 között ebédszünet, de ezt is meg lehetett „fejelni” az újoncok számára némi pótlagos programokkal. Délután is volt még kiképzés, (főleg elméleti órák), újságolvasás, „politikai agymosás”, este vacsora, majd fürdőprogram, szerencsés esetben tévénézés és lefekvés (villanyoltás) 10-kor. Az újoncok gyakorlatilag felügyelet alatt és csoportosan közlekedhettek a laktanyában, még a fürdőbe és étkezésekre is. Igyekeztek minden percüket kitölteni, és minél jobban betörni és megalázni őket. Ha valaki kisebbségi volt, ez plusz gyötrelmeket-megaláztatásokat jelenthetett. (A leveleket, csomagokat átvizsgálták, s a jobb dolgaikat elvették, az „öreg” katonák „csicskáztatták” az újoncokat. Ha valaki panaszra ment a felettesekhez, tisztekhez, altisztekhez, akkor ezt rettenetesen megtorolták. Volt eset, hogy öngyilkosságba kergettek katonákat, előfordult, hogy rettentesen elverték őket. A fizikai erőszak ritkább volt, de a pszichikai, az szinte folyamatos.) Az élelem mennyisége ritkán volt elegendő, a minősége pedig sokszor csapnivaló. Ezért esett jól az otthoni csomag...
Az első három hónap kemény kiképzés volt, mely során előfordulhatott akár 30-40 km-es erőltetett menet teljes felszereléssel (úgy 25-30 kg). De az átlagos napokon is próbára tették a katonák állóképességét, időjárástól fügetlenül: esőben, hóban, sárban, kánikulában stb. Megismerkedtek a gázálarc viselésével, a hason csúszással vagy a rohanás, kúszás és ugrálás különféle változataival, lövészgödör ásásával stb. Másfél hónapig – eskütétel előtt – eltávozásról szó sem lehetett, ezután ha szerencsés volt az ember, vagy tudta, kit kell megkenni (Kent, kávé, pálinka stb.), akkor kaphatott 24 vagy 48 órás eltávozást.
A katonai élet kihagyhatatlan elemei voltak a folyamatos takarítás (háló, folyosó, fürdő, vécé, udvar, konyha stb.), továbbá a saját egyenruha tisztítása és tisztán tartása, ugyanez a fegyverzetet illetően, illetve az öreg bakák cuccait a csicskák tartották karban.
A baka, ha kiszabadult a laktanyából, akkor rendszerint kocsmázni, moziba ment, ha közel lakott, akkor hazament. Elvileg a laktanyába nem volt szabad italt bevinni, de ez is megoldható volt helyenként, esetenként. Alapjában véve a katonák, főleg az újoncok életének fele időpocsékolás volt, a másik fele megaláztatás, „szívatás”.
Ha eltelt a nyolc hónap, az újoncból öreg baka lett („veterán”), jöttek a friss újoncok, és kezdődött minden elölről. Az idő folyását a katonaságnál előbb hónapokban számolták (hány hónap telt el a 16-ból), s az utolsó időben már napokban. Ha megkérdezték a katonát, hogy Mennyi az annyi? Erre pontosan vágta, hogy hány hónapja vagy napja van hátra a leszerelésig. A leszerelés nagy megkönnyebbülést jelentett, igazi szabadulást. A leszerelt katonák 50 éves korukig voltak mozgósíthatóak. (László László)