Nagy Nemzetgyűlés (= „parlament”), néptanács, a közigazgatás szerkezete, gyakorlata, „választások”

1948–1989 között Románia parlamentje az egykamarás Nagy Nemzetgyűlés (NNGy) volt. A választásokon csak a kommunista párt (később a pártnak alárendelt tömegszervezet, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja) által támogatott jelöltek indulhattak csupán. A NNGy tagjait 5 évente választották. A NNGy látta el a törvényhozói szerepet, szavazta meg a kötségvetést, stb. A NNGy-nek évente két rendes ülésszaka volt, amely rendszerint abban állt, hogy egyhangúan megszavazták az eléjük tett törvénytervezeteket. A törvényhozási ciklus legelső ülésén választották a köztársasági elnököt. Így történt ez 1985. március 29-én is, amikor sokadjára újraválasztották Nicolae Ceaușescut.* A NNGy törvényhozási szünetében (gyakorlatilag az évi 52 hétből 50-ben) annak feladatát az állandó NNGy-i elnökség látta el.

A megyék, városok és községek vezető szervei a néptanácsok voltak, melyek élén elnök állott, aki helyi párt-elsőtitkár, pártvezető is volt. A községi és városi néptanácselnöknek egy-egy helyettese volt, a megyeinek több. A néptanácsok közigazgatási, kormányzási és államigazgatási feladatokat láttak el, szigorú pártfelügyelet alatt.  

1989 előtt a romániai választások egyáltalán nem voltak demokratikusak (ezért is jobb szavazásként emlegetni), miként a hatalomgyakorlás módja sem. Voltak ugyan választási kampányok, a Ceauşescu-rendszer szinte egy folyamatos választási kampányból (propagandából, agymosásból) állott, de ezek nem jelentettek valódi választási lehetőséget. Voltak jelöltek, szavazólapok és urnák, de az eredmény mindig előre borítékolható volt. A szavazáson való részvétel inkább kötelesség volt, mint jog, ha valaki nem ment el idejében (még korán reggel) szavazni, akkor utánaküldtek vagy telefonáltak. (Ha valaki annyira idős vagy beteg volt, esetenként a szavazóurnát is elküldték, de sok esetben – főleg falvakon – a szavazást lebonyolító bizottság szavazott helyette is.) A települések és a megyék valóságos versenyben voltak egymással, hogy ki mozgósít gyorsabban, és ki tudja hamarabb lejelenteni a szavazás befejezését. Az 1985-ös nagy nemzetgyűlési választásokon az országos részvételi arány 99,99%-os volt, s 23 megyében egyenesen 100%. Az összeszámolt „ellenszavazatok” aránya 2,27% volt. De Szilágy megyében egyetlen ellenszavazat sem volt. 

A választás előtti és utáni napokban a lapok ilyen szalagcímekkel jelentek meg: AZ EGÉSZ NÉP IMPOZÁNS EGYSÉGE A PÁRT ÉS FŐTITKÁRA NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS KÖRÜL.

*Választási hírek 1985. március 19-én a Központi Választási Bizottság tájékoztatójából:

„10 óráig a fővárosi 1. számú 23 August választókerületben és az 1. Számú Pitești-Sud választókerületben a választói névjegyzékekre felvett összes honpolgárok gyakorolták szavazati jogukat…” (Ebben a bukaresti körzetben volt jelölt Nicolae Ceaușescu, és itt is szavazott N. C. és E. C. is.)

„12 óra: Eddig az időpontig országos viszonylatban a választói névjegyzékre felvett szavazók 97,40 százaléka gyakorolta szavazati jogát.

Brassó, Iași és Szilágy megyében az összes szavazók az urnák elé járultak…” (Előre, 1985. március 20.) 

Ugyancsak az Előre ezen száma leközli a megválasztott nagy nemzetgyűlési képviselők teljes névsorát. Például, hogy Maros megyében a 10 képviselőből 8 román és 2 magyar. (Igaz, a listavezető Hajdu Győző). Hargitában a 6 képviselőből 2 magyar, Kovászna megyében a 4-ből kettő, Biharban a 11-ből 1, Szatmárban 2 a 7-ből. (De volt 1-1 magyar képviselő Suceava és Bákó megyékben is.) A magyar származású képviselők aránya jó ideig leképezte a magyarság országos számarányát, 1985-ben már erre sem ügyeltek, ekkor csak 5%-a volt a képviselőknek magyar származású. (László László)