Ötéves terv
A szocialista államokban a tervgazdaság volt jellemző. Az ötéves gazdasági tervezeteket a párt szakemberei készítették el a pártvezetők adta prioritások alapján, akik nem ritkán lehetetlen célokat tűztek ki. Mivel elég gyakran előfordult, hogy a tervet nem lehetett teljesíteni, a vállalatok vezetői meghamisított jelentéseket adtak le, hogy elkerüljék az esetleges felelősségre vonást. A szocialista államokban, így Romániában is bevezették a szocialista tervgazdaságot, amely a államszocialista rendszer sajátossága. A nyugati kapitalista (piacgazdasági) modellel szemben a szocialista országok a tervgazdasági modellt követték. Kelet-Közép-Európa országaiban az erőszakos államosítást és kollektivizálást követően mindenhol az állam vált valamennyi termelő nagyvállalat és mezőgazdasági nagyüzem tulajdonosává.
A tervgazdálkodás során egy központi hatóság megtervezte, hogy miből mennyit és hogyan kell előállítania a gazdaság szereplőinek. A tervezők kizárólag mennyiségi előírásokat fogalmazhattak meg, a terv végrehajtói pedig akkor teljesítették jól a tervet, ha az előírt mennyiség az adott termékből elkészült. A Szovjetunió szinte minden ipari alapanyagból a világon a legtöbbet állította elő. A termékek minősége és technikai színvonala azonban elmaradt a fejlett kapitalista országokéitól. A szocialista gazdaság fejlesztését nem a fogyasztói igényekhez, hanem a központi előírásokhoz igazították (tervutasításos rendszer). Az emberek igényei így sokszor háttérbe szorultak. A Szovjetunió annak érdekében, hogy katonai téren lépést tudjon tartani az Amerikai Egyesült Államokkal, nagyon sok pénzt költött a nehéziparra és a haditechnikai fejlesztésre. Ugyanakkor a szovjet lakosság megfelelő árukkal való ellátása és életszínvonala messze elmaradt még a szegényebb kapitalista országokétól is.
A tervgazdálkodás a szovjet tömb országaiban általánossá vált. Mivel az egész szocialista tábor gazdaságát meg akarták tervezni, 1949-ben létrehozták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST). Az együttműködés során igyekeztek az egyes országok termelését összehangolni. Ez sem tudta azonban megoldani a tervgazdaság problémáit. A szocialista országokban állandósult az áruhiány. A boltokban időnként a legalapvetőbb élelmiszereket és árucikkeket sem lehetett megtalálni, az ipari üzemeknek is időnként azért kellett leállniuk, mert nem kapták meg a szükséges nyersanyagot vagy alkatrészt a termelésükhöz.
Romániában az első ötéves terv időszaka 1951–1955-re esett. A kész tervet éves tervekre bontották le. A minisztériumok és egyéb gazdasági szereplők kisebb célokra és tevékenységekre osztották az éves tennivalókat, majd ezeket továbbították a vállalatoknak, kollektív gazdaságoknak, gyáraknak. Ezen gazdasági szereplők ehhez igazodva elkészítették saját ütemtervüket, majd ezeket egyeztették, és kezdődhetett a munka. Ezt évente elvégezték, és ellenőrizték, hogy minden a tervnek megfelelően halad. A román kommunista tervgazdaság egyik leglátványosabb terve a Duna–Fekete-tenger-csatorna megépítésének terve volt. A csatorna végül 1984-ben lett kész. Ceaușescu nagy hangsúlyt fektetett az iparosításra, és az 1971–1975-ös tervet úgy hirdette meg, mint a „sokoldalúan képzett szocialista társadalom” felemelkedésének időszakát. Nagy ipari beruházásokat tervezett, főként a vasfeldolgozásban, kőolaj-kitermelésben és a vegyiparban. Ugyanakkor fontos volt számára a gépgyártás is. Figyelmen kívül hagyták az ország energiaforrásait, rengeteg nyersanyagot, főleg vasat és kőolajat importáltak, és az autógyártás mellett elkezdődött a nehézgépgyártás is, melynek során nem csupán mezőgazdasági gépeket vagy traktorokat gyártottak, hanem helikoptereket és hajógyártást is előírt az ötéves terv. A mezőgazdaságban is alkalmazták az ötéves tervet, igyekeztek gépesíteni a mezőgazdaságot, illetve öntözőberendezéseket terveztek.
A grandiózus, látványos és fejlődő gazdaság látszatát keltő tervek mellett azonban a kommunista tervgazdaságok nem bizonyultak hatékonynak, ugyanis a felülről irányított rendszer csak a mennyiségre koncentrált, a minőség rovására. A nyersanyagok, tervek állami elosztás útján kerültek a vállalatokhoz, figyelmen kívül hagyva a keresletet. (Zatoschil Ballai Zsuzsa)