Pionírszervezet

A romániai államszocializmus időszakában a diákokat különféle szervezetek tagjaivá avatták, kötelező módon. A 8–14 éves diákok, vagyis a második osztályosoktól a nyolcadikosokig a pionírszervezet tagjai voltak. Második osztályban került sor az ünnepélyes pioníravatásra, melynek során az idősebb pionírok nyakkendőt kötöttek újdonsült társaik nyakába. A pionírrá válásnak különféle előfeltételei voltak, mint a példás magaviselet, a jó tanulmányi eredmények, az udvarias, tiszteletteljes viselkedés. Természetesen nem akadt olyan diák, aki kimaradt volna az esketési ceremóniából, melynek során különféle kérdések és válaszok hangzottak el, mint pl. „miért piros a nyakkendő?” Erre megvolt az előregyártott, betanult válasz: „Mert a munkásosztály vére festette meg pirosra”. Az avatás során a diákok esküt is tettek, melynek szövege így hangzott: „Úgy fogok tanulni, hogy hazámnak, Románia Szocialista Köztársaságnak megbízható fiává legyek. Hűséges leszek a néphez és a Román Kommunista Párthoz, szilárdan tiszteletben tartom a pionír kötelezettségeket.” Saját köszönésük is volt: „Vidáman köszönt a pionír!” A pioníroknak sajátos egyenruhájuk is volt, és a szervezet felépítése a katonaságra emlékeztetett. Különféle rangok, zsinórok, szalutálás és jelentés jellemezte a szervezet működését, ezek különösen az iskolai rendezvényeken nyilvánultak meg. Minden osztályban volt egy felelős, aki sárga zsinórt viselt iskolai rendezvények alkalmával a pionír-egyenruha ingére tűzve. Ezenkívül osztályonként volt három szakaszvezető, ezek álltak a hármas sorokba rendeződött osztályok sorai elején, előttük az osztályfelelős vagy, akkori kifejezéssel élve, a csoportvezető. A szakaszvezetőket piros zsinór illette meg. A legmagasabb rang az iskolaszintű pionírvezető volt, ő a rendezvényeken az igazgató, tanárok és egyéb hivatalos személyek között állt. Neki sötétkét zsinór díszítette az ingét. Ezek a rangjelzések kinézetre hasonlatosak voltak a katonai rangjelzésekhez, és különféle váll-lapok is kiegészítették ezeket a rangokat. A vezetőket évente választották. A pioníröntudatot különféle eszközökkel igyekeztek tudatosítani a diákokban, a jutalmazás ugyanúgy az eszköztár része volt, mint a büntetés vagy megszégyenítés. Amennyiben valami nagyon nagy kihágást követett el, kiállították, és az egész  iskola diáksága jelenlétében fejére olvasták, amit tett. Ehhez köthető az „éltanuló” fogalma is, akiket szintén nyilvánosan dicsértek meg, nevüket, fényképüket kiállították az iskolában. A szervezet célja természetesen ez esetben is az volt, hogy a rendszert kiszolgáló, katonás fegyelemmel bíró ifjúságot neveljenek fel. A pioníroktól megkövetelték a rendet, fegyelmet, szorgalmat, jó tanulmányi eredményeket, elesettebb társaik segítését, az együttérzést. (Zatoschil Ballai Zsuzsa)