Szabad Európa rádió
A Szabad Európa rádió 1951. október 6-án kezdte magyarul is sugározni műsorát, a 44 éves fennállása alatt 5 célországban 6 nyelven közvetített a székhelyéül szolgáló müncheni Angolkertből. Bár az Amerika Hangjával ellentétben, a SZER elvileg nem a hivatalos USA álláspontját képviselte, gyakorlatilag, mivel a kormány, a Kongresszus és egyéb források tartották fenn, beleszólása volt az irányelveibe. Alapítóinak szándéka a „hiányzó tájékozódási források pótlása, az önkényuralommal szembeni közvélemény erősítése, valamint a szabadság visszatérésében vetett hit és remény ébrentartása” volt. Sokak számára ez a hírforrás jelentette az egyetlen „ablakot a Nyugat felé”, ahogy Márai Sándor, a rádió egykori külső, alkalmi munkatársa fogalmazott.
Alkalmazottait is lehetőleg a szélsőséges ideológiáktól mentes környezetből válogatták, de változatos politikai beállítottsággal, amely elsősorban a demokrácia értékeihez való igazodásban merült ki. Ilyen formában, mivel több nemzeti osztály is működött, ezért a rádióban a kisebbségi kérdéssel nem lehetett foglalkozni, nehogy a a többi nemzeti osztállyal konfliktus keletkezzék. Ezért a SZER magyar osztálya kritikákat is kapott, a nyugati magyar emigráció értelmiségijeitől, mivel a románok és a csehek, valamint szlovákok a magyaroknál következetesebben védték nemzeti érdekeiket.
A román osztályon a kezdeti években nem tudtak magyarul, ellenben a magyar osztályon, ahol erdélyi származású vagy Erdélyhez is kötődő emigránsok is dolgoztak, értették a román nyelvet (pl. Mikes Imre, rádiós és sajtóbeli álnevén Gallicus). Viszont a román osztályon a vezetők nyitott szellemiségűekként többségében a nemzeti kérdésben is megértésre törekedtek. A SZER amellett, hogy munkát adott az emigráns értelmiségnek, lehetőséget is nyújtott az ellenzék, a nem létező civil ellenállás kibontakozásához.
A rádió gyors és hatékony információközlése nem kevés borsot tört a kommunista hatalom orra alá, ahogy ezt egy korabeli vicc is ábrázolja: „Központi vezetőségi ülés. Rákosi elvtárs kijelenti, mégiscsak borzasztó, hogy innen minden kiszivárog. A mai ülésről senki nem mehet ki, még a WC-re sem. A sarokba kübliket hoznak, a politikusoknak ez nem szokatlan, mindegyike megjárta a börtönt. Folyik az ülés. Egyszer csak kopogtatnak. – Ki az? – kérdezi Rákosi dühösen. Az ajtóban a takarítónő:– Most mondta be a Szabad Európa, hogy ki lehet üríteni a kübliket.” A tájékoztatás mellett főleg a 70-es évektől nagy népszerűségnek örvendett a fiatalok körében a magyar adás zenés műsora, ahol kérésre játszották a legendás nyugati rockbandák dalait. Ez ösztönzőleg hatott a vasfüggöny mögötti ország fiatalságára, inspirációként szolgált a beatkorszak emblematikus együtteseinek, valamint a zenei szabadság átélésére. Titokban vagy éjszakánként generációk hallgatták műsorait, annak ellenére, hogy a hatóságok komoly erőfeszítéseket tettek az adások zavarása érdekében
Az 1977-es romániai földrengéskor, amikor egyfajta légi hídként (a „szellemi légi híd” kifejezés szintén Márai Sándortól származik) működött a SZER München és Románia lakossága között, amit a hatóságok (kommunisták és amerikaiak is) elnézéssel szemléltek (túlélőkről érdeklődtek nyugaton élő rokonok), mivel a magyar adást jobban lehetett fogni, mint a románt, ezért sok magyarul is tudó román ezt is hallgatta. Ezért a bukaresti pártfunkcionáriusok azzal vádolták a SZER-t, hogy „Erdély magyarosításával foglalkozik”. Hasonló volt a helyzet a 80-as évek szamizdatjaival, amelyeket szintén folyamatosan beolvastak a rádió adásaiban. (Fodor János)