Szombati oktatás, szakkörök, vasárnapi tevékenységek

A kommunista Romániában természetes volt, hogy hat napon át jártak a diákok iskolába, vagyis a szombat is tanítási nap volt. Ez azonban nem csupán a szocialista rendszer hozadéka, hiszen a század elejére, közepére is ez volt jellemző. A szombati nap nem csupán az oktatásban volt munkanap, hanem minden egyéb ágazatban is. Dolgoztak a hivatalokban, gyárakban, boltokban. Így a hétvége, a pihenőnap kizárólag a vasárnap volt.

Ami a szombati oktatást illeti, semmiben nem különbözött a hét egyéb napjaitól. Ugyanúgy tanítottak, mint a többi napokon, viszont ez nem azt jelenti, hogy sokkal több tantárgyat oktattak, mint ma. Egyes tantárgyak óraszáma volt nagyobb volt, ugyanis szinte minden tantárgyra szántak legalább heti két órát. A szombati oktatás minden szintre jellemző volt, az óvodától az egyetemig.

Az oktatást kiegészítették a szakkörök. Minden iskolában kötelező volt szakköröket tartani, ezt legtöbbször a pionírházakkal karöltve oldották meg. A pionírházak tevékenysége erre szakosodott, az oktatókat alkalmazták, fizették. Tanítás után a diákok részt vettek ezeken a szakkörökön, hetente egy alkalommal volt szakkör, ez nagyjából egy egyórás plusz foglalkozást jelentett. A szakkörök kínálata az oktatók ötletein, a helyi adottságokon alapult, így nagyon változatos tevékenységeket kínáltak, úgymint rajz, kerámia, fotózás és előhívás, gokart, zene, fúvószenekar, modern tánc, néptánc, sakk, modellezés, ének, színjátszás, de volt irodalmi szakkör, különféle tantárgyakhoz köthető szakkörök, mint kémia, biológia, vagy akár sport is lehetett. A tanulók választhattak egy vagy akár több szakkört is. A szakkörök kisebb-nagyobb csoportokból álltak, a diákok igényei, tetszése szerint.

A vasárnap szabadnap volt. Azonban a szocialista rendszer igyekezett az ateista nevelést is szem előtt tartani, ezért vasárnapra is jutott valamilyen foglalkozás, főleg a diákok számára. Erre nyilvánvalóan azért volt szükség, hogy a gyerekek, fiatalok ne jussanak el a templomba. A vasárnapi foglalkozás az egész iskolát mozgósította, és kötelező volt a részvétel. Ez lehetett akár mozilátogatás, szabadtéri főzőverseny, kirándulás a közeli hegyekbe, erdőkbe, szánkóverseny, előadás vagy hasonló „kellemes” hétvégi program. Természetesen nem minden vasárnapra volt kötelező program. (Zatoschil Ballai Zsuzsa)

Hírlevél