1973. július 17-én születtem Székelyföldön, Csíkszeredában. Ez a város, ez a közösség, gyermek- és ifjúkori élményeim színtereként, meghatározó szerepet játszott felnőtté válásomban: a szüleimtől, általános- és középiskolai tanáraimtól kapott útravaló mindmáig kitartott. Jogász-közgazdász vagyok, házas, két gyermek édesanyja.

Nyolcadik osztályig Csíkszereda jelenlegi Petőfi Sándor Általános Iskolájának zeneosztályába jártam, középiskolai tanulmányaimat a Márton Áron Gimnáziumban végeztem, itt érettségiztem 1991-ben. Ezt követően felvételiztem a bukaresti Közgazdasági Akadémiára. Hogy miért döntöttem a főváros mellett? A sok más érv mellett azért is, mert eltökélt szándékom volt, hogy anyanyelvi szintre fejlesztem román (szak)nyelvtudásom.

Egyetemi éveim azonban nem csak tanulással teltek. A magyar nagykövetség jóvoltából fordítóként dolgoztam: az igen hasznos tapasztalatszerzés mellett, e munkával hozzá tudtam járulni taníttatásom költségeinek fedezéséhez.

Az RMDSZ-nek 1991-től vagyok tagja. 1996-ban, Frunda György államelnökjelölt kampánystábjának munkatársaként kezdtem „politikai pályafutásomat”. 1997-ben a Kereszténydemokrata Platform támogatásával egy hónapos gyakornoki programban vettem részt az Európai Parlamentben, a Robert Schumann Alapítvány ösztöndíjasaként.

Első munkahelyemen, a román kormány 1997-ben létrehozott Kisebbségvédelmi Hivatalában, az RMDSZ kisebbségi ügyekért felelős miniszterének, Tokay György tanácsosaként dolgoztam, majd 1999 és 2006 között a hivatal kolozsvári regionális irodáját vezettem. Ebben az időszakban szereztem meg a Babeş-Bolyai Egyetem jogi karán második képesítésemet, melynek mindmáig naponta hasznát veszem.

Az ezredfordulón költöztem Kolozsvárra, itt családot alapítottam, itt születtek gyermekeim – a most tíz éves Márton és a hét éves Krisztina – és itt élek ma is. Férjem, Horváth István szociológus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára, a kolozsvári székhelyű Országos Kisebbségkutató Intézet elnöke.

Politikai „mélyvízbe dobásom” 2007 januárjában történt, amikor az RMDSZ jóvoltából kineveztek az Európai Integrációs Minisztérium államtitkárának. Ezt a mozzanatot utólag is hatalmas esélyként élem meg, hiszen nem csak arra nyílt lehetőségem, hogy szakmailag bizonyítsak, hogy eredményeket mutassak fel: e munka során olyan ismereteket, tapasztalatokat halmoztam fel, amelyeket igen gyakran hasznosíthattam a későbbiekben. Az államtitkári munkával egyidejűleg fokozatosan részesévé váltam a Kolozs megyei RMDSZ szervezeti életének is: először a Megyei Képviselők Tanácsának tagjaként, majd gazdasági ügyekért felelős megyei alelnökként, 2010-től kezdődően a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) Kolozs megyei küldötteként.

Jelenleg az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkárhelyetteseként dolgozom. E tisztséggel járó munkában nap mint nap örömömet lelem, hiszen értékesíthetem, gyakorlatba ültethetem mindazt, amit eddig tanultam, tapasztaltam. Olyan emberekkel dolgozhatom együtt, akik – hozzám hasonlóan – hisznek az egymásra figyelés erejében, a szervezeti összefogás szükségességében és a csapatmunka sikerességében.